Magyarul, nem kell kirívót alkotni, mert nem is lehet. Nem lehet, mert mindent megvalósítottak már, ami embernek eszébe juthatott, értelmes és értelmetlen dolgokat egyaránt. Nem arra kell tehát törekedni, hogy a látogatónak elálljon a lélegzete, hogy micsoda gyönyörűséget lát forgó nyitóoldallal, háttérzenével, csillogással, ezer színnel – mert nem fog elállni a lélegzete, hiszen látott még ilyet százat.
Az arculat megtervezésekor azt kell inkább szem előtt tartani, hogy a felhasználó az információért keresi fel az oldalunkat, nagyobb százalékban keresőkből-linkgyűjteményekből, kisebb százalékban a domain beírásával vagy más oldalon talált linkekből.
Miért fontos ez?
Mert innen tudhatjuk, hogy weboldalunk nem egyedüliként lesz a felhasználó előtt, hanem valószínűleg több, konkurens cég weboldalával együtt. Így nem fogja megvárni a flash-intro betöltődését, nem fogja kivédeni a felugró reklámokat, nem fog hosszú perceket azzal tölteni, hogy az oldal arculatának részleteiben egyenként elmerüljön – hanem kattint egyet a jobb felső sarokban található kis piros ikszre, és lép a következő oldalra, ahol felhasználóbarátabb konstrukcióval találkozik.
Általában a felhasználó nem tudja megfogalmazni, hogy pontosan mi tetszik neki és mi nem – csak van egy olyan érzete, hogy ez a weboldal jól van-e összerakva vagy sem. Az évek során elég jól meg tudtuk fejteni ezt a jelenséget.
